2014. Október 10. – Péntek

A kezdet II. 

Kedves naplóm!
 Egész nap csak a bulira tudtam gondolni. Az iskolában is eléggé rosszul teljesítettem emiatt. Alig vártam, hogy végre hazaérjek. Bár a Szabó Lőrincz suli nincs messze az otthonomtól, ma még bent kellett maradnom felvételi előkészítőn is, így négykor értem haza.
 Gyorsan benyitottam a fémajtón, anyám már bent várt. Nyeltem. Persze volt már rá példa, hogy egyből, mikor hazaértem veszekedni kezdtünk, különösen az elmúlt időben, de ilyen csak most történt. A kezében a tegnap vásárolt ruhák egyikét tartotta, az extreme push up melltartót a mellé járó fekete tangával, melyből vékonyka sötét pánt lógott ki, ami a combfixes harisnya megrögzítésére szolgált.
 - Kíra, - Az arca sápadt és komor, mint egy hulla, kivételesen nem vöröslött a dühtől, ez csakis rosszat jelent. Mondani akartam valami elcsépelt mentséget, de gyorsan fojtatta a mondanivalóját. - tudod, egy ugyan ilyet terveztem neked születésnapodra venni – biccentett a fehérneműre. – De aztán jöttek ezek a hülye hóbortjaid, először a piercing, aztán azok a koravén ruhák, amiket állandóan vásárolsz, - A szemeiből hirtelen egy kövér könnycsepp buggyant ki, és végigcsorgott az arcán egészen a nyakáig. – ám ezek nem olyan dolgok, amiket ne néznék el, hisz kamasz vagy, gondoltam, ha egy kicsit jobban megnevellek, akkor abbahagyod. Viszont ez, Apolka, már sok. – Elém dobott egy apróbb dobozkát. A cigi, megtalálta. Már jó ideje cigizek, először Enciék kínáltak meg, azóta rendszeresen dohányzom. Elborult a tekintetem, remegve felpillantottam, de képtelen voltam a szemébe nézni.
 - Anya. – Csak ez az egyszerű ámde millió érzelemmel és gondolattal ellátott szó jutott az eszembe. Nem kellett mentegetőznöm, nem állíthattam azt, hogy nem az enyém, ugyanis a családból más nem cigizik. – Sajnálom. – A hangom remegett, én meg kisápadtam. Nem tudtam mi lesz, hogy milyen büntetést kapok, de nem is mertem rákérdezni. Mindig is tudtam, hogy már nagyon a határokat feszegetem nála. Mielőtt megváltoztam volna együtt jártunk vásárolni, akkor még farmert hordtam ősszel, és nem short-t, nem voltak melltartó szerű topjaim, csak rendes fölsőim. Én voltam a tipikus jó kislány. Mikor meglátta az új stílusomat, és azt, hogy egyre több ilyen holmit hordok eléggé elszomorodott, gyakran ki is akadt miatta. És végül jött a piercing. Itt már egyre keményebben kezelte a dolgaimat, és egyre szigorúbb lett a ruha témában is.

De meg kell értenie, én már más vagyok.

Enikő Vanyicsek (Enci)

Minden oké?

Nem, anyám megtalálta a cigit

Mondtam, hogy rejtsd el. 

kutat a cuccaim közt

És mit csinált? 
El tudsz jönni? 

El persze. Levágott egy hisztit,

de most sírt is, az ajtóban állt 

és mondott… sok mindent. Aztán

üvöltözni kezdett azt mondta, hogy 

szégyelli, h a lánya vagyok, meg

 ilyenek, majd berohant a fürdőbe, 

még mindig ott van :(

hát… szar ügy. 


 Gyorsan összezártam a laptopom. Valami hidegséget éreztem az arcomon, egy könnycsepp volt, megesik. És most itt vagyok, és írom a naplómat. Nemsoká készülődnöm kell, nem akarok késni. A végére beragasztok egy képet az összeállításról, amit fel fogok venni. Majd holnap találkozunk, drága egyetlen barátom, naplóm.